Az akkumulátor

Köztudott, hogy az akkumulátor magára hagyottan is lemerül, ezt hívjuk önkisülési folyamatnak. Az akkumulátor kisütése közben víz képződik és ezzel hígul az elektrolitként használt kénsav. Ez azért veszélyes, mert a hígabb kénsavas oldat fagyáspontja növekszik. Egy teljesen kisütött ólomakkumulátor elektrolitjának a sűrűsége 1,1 kg/l érték alá is csökkenhet, ami -13 C° körüli hőmérsékletű fagyáspontot eredményezhet. Egy jó állapotú, feltöltött akkumulátor nyugalmi feszültsége 12,6 V felett van. A 12,4 V és 12,6 V közötti feszültség még megfelelő, de 12,4 V alatt már tölteni kell. A töltést érdemes havonta elvégezni. A kereskedelmi forgalomban kaphatók olyan automata akkumulátor töltők, amelyek alkalmasak a hosszabb időre leállított járművek akkumulátorainak felügyelet nélküli automata töltésére, szinten tartására. Érdemes egy ilyenre beruházni, és nincs a gond tavaszig. Akinek hagyományos töltője van figyeljen arra, hogy a töltőáramot maximum a kapacitás tizedének megfelelőre kell beállítani (pl. 14 Ah-s akkumulátornak 1,4 A-t)! Jobb nem használni olyan töltőt, amelyiket nem lehet ilyen alacsony értékre beállítani (ez az autó akkumulátorokhoz gyártott töltőknél gyakori). Az akkumulátort száraz, fagymentes helyen kell tárolni, az akkusarukat érdemes megtisztítani, majd vazelinnel vagy saválló zsírral bekenni az oxidáció elkerülése érdekében. Általános szabályként elmondhatjuk hogy 10 C°-onként feleződik az akkumulátor élettartama, és 45 C° felett tartósan biztonságos üzem nem valósítható meg. Tehát egy odafigyelés nélküli telelés az akkumulátor tönkremeneteléhez is vezethet – viszont, ha hűvös helyen tároljuk és rendszeresen töltjük, akkor akár meg is hosszabbíthajuk az élettartamát.